Gyászolók sokasága ..családtagok, rokonok, barátok, egykori és mai kollégák népes csoportja vett végső búcsút ma délelőtt SZILÁGYI BERTALAN-tól a Pesterzsébeti temetőben.
Alattomosan támadó, és a legbátrabb emberek által is rettegett betegség ragadta el Őt április első napjaiban. Hiánya fájó, és pótolhatatlan.
Jómagam számos évig jártam vele a fővárost, és a vidéket…Angyalföldtől Jászberényig, Józsefvárostól Répcelakig. Voltunk puccos Rózsadomb-i villákban, és olyan negyedekben ahol a falakból is sugárzik a szegénység, és az ebből fakadó rosszkedv. Kopott vésőket püfölve nyitogattuk a sokak „imádságába foglalt” nagy szolgáltató évtizedes vakrozsdától elnehezült szekrény, és aknafedlapjait, gyanakvó tekintetek kereszttüzében felméréseket, fényképeket, vázlatrajzokat készítettünk…egyszóval tettük a dolgunkat. Berci, vagy a pár évvel fiatalabbak szóhasználatával „Berci bácsi” kevés beszédű, kissé olykor karcos modorú de aranyszívű ember volt. Jó kolléga, és igaz barát – akire mindig lehetett számítani. Családjáról ritkán tett említést, de ilyen alkalmakkor nagy szeretettel szólt róluk. Ha kellett megosztotta velem az ebédjét, és ami talán ennél is értékesebb – segített biztos pontot találni mások által előidézett bizonytalan szakmai helyzetekben.
Ő most úton van Kháron ladikján egy végtelen vízen át olyan partok felé amelyekről a legokosabb embernek is csak halvány sejtése lehet. Az egyház vigasztaló szavain túlmenően a családban, a rokonságban, és bennünk közvetlen kollégákban egyetlen szívszorító kérdés merül fel: Hogyan tovább ??!! (Mészáros Ödön)
A temetésen készült fotók itt megtekinthetők:
Kattints ide a képért
küldés...
