Első 48 nyílású műanyagcsöves hálózat

40 éve épült a Magyar Posta első 48 nyílású, műanyagcsöves hálózata

A budapesti telefonhálózat alépítmény beton tömbcsatorna vonalainak építése 1898. október 27-én kezdődött meg, a Szerecsen utca – Váci körút (ma Paulay E. utca-Bajcsy -Zs. út) sarki kábelakna hely kitűzésével és kiásásával. A tömbcsatorna hálózatokba a svéd származású Hultmann mérnök által szabadalmaztatott és átvett betontömböket alkalmaztak, III, VII, XIII, XVIII, XXIII, XXVI, XXXI, XLII, XLVIII csőnyílással, melyek csöveinek belső átmérője 80 mm, a hosszuk 1,0 méter volt. A tömbcsatornákat alátét lapokra fektették és a stabilitás érdekében a két oldalukon és tetejükön elhelyezett horonyba négyszög keresztmetszetű kovácsoltvas rudakat építettek be, melyeket cementhabarcs alkalmazásával rögzítettek. Az építkezés igen nagy léptekben haladt, mert év végére 30 db kábelakna és 2.750 méter hosszú különböző nyíláskeresztmetszetű tömbcsatorna hálózat készült el. Ezen tömbcsatorna rendszernek az építése 1924-ig folytatódott, majd felváltotta a 100 mm belső csőátmérőjű tömbcsatorna. Ebben a rendszerben csak VII és XVIII-as nyílásúak készültek, melyeket 10 cm vastag betonlemezre helyeztek el. Ezek beépítése 1969-ig folyamatosan történt. A betontömbök nagy súlya miatt és a kisebb csőnyílásszámú csőszakaszok építéséhez 1950-ben beindult az 1, 2, 3 és 4 nyílású betoncsatorna egységek kézi gyártása a Dunakeszi gyártótelepen, majd 1960-ban a Posta Központi Kábelüzem Prinzing (Peter Prinzing GmbH., német(nyugatnémet), alapítva 1910), később Rimas (szintén nyugatnémet) gyártmányú vibrációs csőgyártó gépeket vásárolt a Dunakeszi telepére. A csatornaegységeknek a súlya lényegesen könnyebb volt a tömböknél, így az elhelyezésük is kisebb erőkifejtést igényelt. A különböző nyílásszámú csatornaegységek alkalmazásával nagyobb nyílásszámú csőszakaszok is kialakításra kerültek. A 60-as évek végére megnövekedett csőhálózati építések, valamint az egyre zsúfoltabb közműhelyzet miatt új csőépítési eljárást kellett bevezetni, mert a betoncsövek elhelyezése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött (sűrűn kellett megszakítókat építeni és egyenes vonalvezetést igényelt) illetve az építésük nagyon munkaigényes és lassú volt. A cement és időnként a duna-kavics beszerzés is, valamint a szállító eszközök biztosítása, az országban uralkodó hiánygazdálkodás miatt, problematikus volt, plusz a csőméter/szállítási költség is magas volt
Az új csőfektetési technológia kidolgozása a Posta Kísérleti Intézet (PKI), a Postai Tervező Intézet (POTI) és Posta Központi Kábelüzem (PKK) közös munkája volt, a Postavezérigazgatóság elvi döntései alapján. A bevezetés kidolgozása, teljes egészében a Posta Központi Kábelüzem Műszaki osztályának berkein belül történt Török Zoltán mérnök közreműködésével. Az elképzelt új „postacső” gyártására, a hazai csőgyárakban (elsőnek Debrecenben) is ki kellett alakítani a gyártást, amiben szintén részt vettek a Posta felsorolt szervezetei. A nagynyílásszámú csőfektetésekhez használt betonkalodákat és betonfésűket a Dunakeszi betonelemgyártó telepen gyártották. Az 1-4 nyílású műanyag csöves csőszakaszok beépítése kísérleti jelleggel 1969-től folyamatosan történt (XI. Tétényi út, stb.), és 1972-ben állt össze a végleges mindenre kiterjedő PVC cső fektetési Technológiai Utasítás (TU). Ennek alkalmazásával került lefektetésre 1972-ben a Deák téri evangélikus templom melletti járdában a 2-es Metro vonal Deák téri állomásának földfeletti kialakításával kapcsolatos átalakításoknál az első 48 nyílású 90/2-es PVC/T csöves alépítmény hálózat 33,7 méter hosszban két akna között. A 48 nyílású csőszakasz 2,0 méter mélységben 10 cm-es betonlemezre épült 8 cső széles, 6 cső magas kialakítással, fésűbe rendezve, homokágyazatban, és a tetején ismételten 10 cm vastag védő betonlemez lefedéssel. A csőtömb befoglaló mérete 99×69 cm, a kiásott munkaárok 120 cm széles volt, melyet vízszintes állású zárt rendszerű vaspallókkal dúcoltak és középorsóval támasztottak meg. A kiviteli tervet a POTI készítette, a kivitelezést a Posta Központi Kábelüzem végezte. Ettől kezdve folyamatosan épültek a műanyagcsöves nagynyílású alépítmény hálózatok kalodás és fésűs kialakítással. A legnagyobb keresztmetszetű műanyag csöves hálózat az új Krisztina központ (Krisztina II.) alépítmény hálózataként épült Városmajor területén 74 csőnyílással, betonfésűs kialakítással. A legnagyobb nyílásszámú csőbevezetés szintén a Krisztina II központba történt három pontban összesen 275 db 105/2 PVC-T csővel.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Kósa László szerint:

    Debrecenben a Múzeum utcában a kábel istolyig én fektettem le PVC-90/2-es csövet 36-nyilást kalodába, homokágyban katonák segitségével. /1975-1976/ Épitésvezetőm Kontics Lajos volt. A Posta Központi Kábelüzemnél 1969. jan. 08-tól-1977. szept. 30.-ig dolgoztam, Molnár Áron csábitott a céghez amikor a katonaságtól Budaőrsön leszereltem 1968. 12. 20-án. Munkavezető beosztásom alatt sok nagyvárosban megfordultam, nagy munkákat végeztünk. Igazgatóm: Csáki László volt, Főmérnök: Szirbek Róbert, Dolgoztam még Pécs, Szeged, Salgótarján, Székesfehérvár, Siófok, Nyékládháza, Tiszaújváros, stb. Jelenleg nyúgdijas éveimet élem, Mátészalkán élek, 69-éves vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.