A magyarországi vezetékes távközlés kronológiája

1847. Az osztrák kormány megépítette az első magyarországi távíróvonalat – kormányzati és vasúti célokra – Bécs és Pozsony között, mely a Bécs-Prágai vonal leágazása volt, Gänsendorf-Marchegg-Pozsony útvonalon. A vonalat 1847-ben megnyitottak a forgalom számára. Ez a vonal rövid ideig működött, mert 1948. június 12-én az osztrák kormány – a kitört szabadságharc miatt – a pozsonyi távírót leszerelte, a távírászokat visszarendelte.

1849. Az osztrák kormány a világosi fegyverletétel után, 1949. augusztus 21-én elrendelte a Pest-Buda és Bécs közötti távíróvonal létesítését, amely 1850-ben épült ki. A vonalat 1850. október 1-én adtak át és helyeztek üzembe. Biztonsági okokból a Károly kaszárnyába telepítették a távíró berendezést, az épülettömb Gránátos utcai oldalának egyik helyiségébe.

1850. Pozsony és Pest között lefektették az első földalatti távíró vezetéket.

1851. Báró Bruck Károly Lajos kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 1851. november 1-től egyesítette az Osztrák Posta és Távírda legfelsőbb igazgatását, majd 1852 januárjától az alsóbb fokú igazgatást is. Az erőszakos egyesítés néhány év után működőképtelenség miatt felbomlott.

1853. Albrecht főherceg levelezésére a budai várban 1853. október 21-én távíró állomást létesítettek, mely 1857-től magán táviratokat is közvetített.

1867. A kiegyezés után létrejött a Magyar Királyi Távírda. Ugyanekkor létesült az első magyar távíróközpont is.
Megindult a magyar távközlési szakemberek szervezett szakmai oktatása.

1877. Magyarországon elsőként 1877. decemberében Salamin Leó, a soproni királyi főreáltanoda igazgatója létesített távolsági telefonösszeköttetést a soproni és pinnyei vasútállomás között meglévő (közel 18 km távolságú) távíróvezetéken. A Sopron című újság 1877. december 8-i száma írt a korabeli eseményről.

1878. Berennbergbányán magán távbeszélő hálózat kezdte meg működését.

1879. Puskás Ferenc a Gyöngytyúk utcai lakásának földszinti és II. emeleti szobája között kiépített hálózaton 1879. június 4-én először – és később több alkalommal is – bemutatta a távbeszélőt és annak működését a főváros előkelőségeinek és a hatóságnak, hogy meggyőzze őket az új találmány fontosságáról, annak életrevalóságáról és szükségességéről.

1879. június 28-án Puskás Ferenc elkészítette a „Budapesti Telefonhálózat” engedélyezési kérelmét és beadta a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba, ahová akkor az ezirányú ügyek tartoztak.

Puskás Ferenc, hogy nyomatékot adjon a távbeszélő fontosságának, a távbeszélő gyakorlati bemutatásának céljára a legelső távbeszélő összeköttetést a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Tükör utcai hivatala, és annak a Mária Valéria utcai műszaki szakosztálya között építette ki.

1880. Puskás Ferenc 1880. május 20-án, Kemény Gábor báró, földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 4767. sz. rendeletével, 20 évre kizárólagos jogot kap Budapest főváros és Újpest község területén távbeszélő összeköttetések építésére.

1881. Puskás Ferenc 1881. május 1-én megnyitja a Fürdő utca 10. sz. alatti telefonközpontot 25 rákapcsolt előfizetővel. Az első telefonközpont-kezelő kisasszony Matkovits Júlia.

1881. augusztus 1-én megnyílt a második telefonközpont a Lövész utca 11. számú épületben. Itt volt a központi iroda.

1881. december 1-én megnyílt a Temesvári telefonközpont.

1882. Budán a Pálffy tér 4. szám alatt megnyílt a harmadik telefonközpont, 27 előfizetővel. A Pestet Budával összekötő „átkérő” telefonhálózat Margit-hídon átvezetett szakaszában elsőként alkalmaztak „kábelt”. A kábelbe vetett bizodalom oly csekély volt, hogy a híd Déli oldalának korlátján kívül 16 légvezetéket is átvezettek.
1882. február 1-én megjelent az első telefonkönyv a „Budapesti telefonhálózat előfizetőinek névsora”, melybe 238 előfizető adatait sorolták fel.

1882. február 4-én a Vigadóban megtartott sajtóbálra Puskás Ferenc a Nemzeti Színházból telefon-összeköttetést épített ki, melyen keresztül 12 telefon segítségével a közönség hallgathatta Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját.

1883. Puskás Ferenc a megromlott egészségi állapota miatt kérvényezte, hogy a nevére a „Budapestre és Újpestre” kiállított távbeszélő hálózat létesítési engedélyt fivérére, Puskás Tivadarra ruházhassa át.
A közmunka- és közlekedésügyi miniszter az 1883. május 6-án kelt 13.115 sz. rendeletével a kérelmet teljesítette, de az engedélyezési feltételeket módosította. Ettől kezdve az államnak korlátlan joga volt nemcsak állami, de közhasznú célokra is bárhol távbeszélő hálózatot létesítenie” és a Puskás Ferencnek adott elsőbbségi jogot is megszüntette, továbbá május 1-től a bruttó bevételekből az állam 5%-os részesedést biztosított magának.

A közmunka- és közlekedésügyi miniszter az 1883. június 29-én kelt rendeletével engedélyezte a táviratok távbeszélőn történő feladását.

1884. A telefontársaság az engedélyek birtokában Pesten és Újpesten üzembe helyezte az első nyilvános távbeszélő állomásokat.

Puskás Ferenc 1884. március 22-én meghalt. Sírja a Nemzeti Sírkertben található.

1885. A telefon-hálózat építés igen költséges volta miatt, az anyagi erőforrások további bővítésére – az 1885. szeptember 3.-án kelt 875/1885 számú közjegyzői okirat szerint – Puskás Tivadar és Földiák Gyula cég, Dapsy Viktor és Dr. Dezső Izsó közkereseti társaságot alapított „Budapesti telefonhálózat, Puskás Tivadar és társai közkereseti társaság” néven, mely újabb anyagi erőforrást jelentett a vállalat számára. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1885. szeptember 3.-án keltezett 39.785. sz. alatti jóváhagyásával hozzájárult, hogy a „Budapesti telefonhálózat, Puskás Tivadar és társai” cég alatt folytassa tevékenységét az eredeti engedélyben rögzíttetek szerint. (A cég 1887 szeptemberében feloszlott, melynek eredményeként az 5583/1888. szám alatti jóváhagyott szerződés értelmében a budapesti távbeszélőhálózat engedélyese ismét Puskás Tivadar lett.)

1887. Baross Gábor miniszter Őfelsége I. Ferenc József császár és király június 25-én kelt jóváhagyásával egyesítette a Posta és a Távíró hivatalt.

Az első 12 postamérnök alkalmazása. A felvett mérnökök 1887. szeptember 20-án tettek esküt, és október 1-én foglalták el hivatalukat „postatiszti” minőségben. A felvett 12 mérnök közül három: Kolossváry Endre, Vater József és Balla Pál az m. kir. Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium posta- és távírdaszakosztályán kaptak beosztást, kilencen az egyesített posta- és távírdaigazgatóságokhoz kerültek beosztásra. Schaden Frigyes Budapest, Medgyes Ferenc Kassa, Szabó Károly Nagyszeben, Gál Elemér Nagyvárad, Hollós József Pécs, Szolyka Lajos Pozsony, Kakujai Károly Sopron, Gere Kálmán Temesvár, Perkits Dusan Zágráb. A zágrábi mérnök lemondott, akinek helyére újabb pályázat alapján Ottó Emil került. A (22.119/1887) felvételi rendelet tételesen felsorolja a postamérnökök teendőit és kötelességükké tette, hogy a szolgálatba állás 11. havában a szolgálatuk alatt szerzett tapasztalataikról, meggyőződésük szerinti szükséges változtatásokról, kellő indoklással ellátott emlékiratot kötelesek benyújtani és az első év elteltével gyakorlati szolgálatból e célra kijelölt bizottság előtt kötelesek vizsgát tenni. A 41.595/1887. K. K. M. sz. rendeletben negyedévenkénti elosztásban pontosan előírta a tanulmányozandó posta, távíró és távbeszélő és az elektrotechnika körébe vágó magyar és idegen nyelvű szakkönyvek tanulmányozását.

1887. október 18-án a 41.356. sz. alatt jóváhagyott, az államkincstár és Puskás Tivadar között létrejött szerződéssel a budapesti távbeszélő hálózat az államkincstár tulajdonába került.
A szerződéssel az állami kezelésbe vett telefonhálózatokat és azok építését kizárólag saját hatáskörébe rendelte az állam, de a hálózat üzemeltetését Budapesten a régi tulajdonosnak, Puskás Tivadarnak 30 évre bérbe adta az állam, felügyeleti jogának biztosításával. A vállalat neve „Budapesti Telefonhálózat, Puskás Tivadar és Társai”. A megváltás jótékony hatással volt a távbeszélő hálózat fejlődésére, mert a bizalom erősödött, ami az előfizetők számának további rohamos növekedésével járt. Puskás Tivadar az előfizetői díjat évi 180 Ft-ról 150 Ft-ra mérsékelte, mely további előfizetőket hozott a társaságnak.

1888. A postamérnökök alkalmazásával megindult hálózatfejlesztések sikeresebb megvalósításához jogi alapot is kellett teremteni, melynek eredménye az 1888. évi XXXI. Törvénycikk. Ez a távíró, távbeszélő és villamosjelző-berendezések építését az állam fenntartott jogának minősíti és a 8.§-a szerint: „A közhasználatú távírdák, távbeszélők huzalainak az épületekre vagy azok tetőzetére való felerősítését és bekapcsolását, az ingatlan korlátlan használatának akadálya nélkül az épület- és földtulajdonosok, s birtokosok díjtalanul eltűrni kötelesek, csak a huzaloknak felerősítése vagy bekapcsolása által okozott kárainak megtérítését, illetve az előbbi állapot helyreállítását követelhetik”.

1889. A Budapest és Bécs között tervezett első távolsági távbeszélő áramkörök megépítését I. Ferenc József császár 1889. augusztus 24-én keltezett jóváhagyásával engedélyezte. A távbeszélővonal tervezésével megbízott Kolozsvári Endre és Balla Pál Németországban és Svájcban tanulmányozták a működő távolsági hálózatokat és az ott szerzett tapasztalatok alapján készítették el az áramkörök építési tervét, költségelőirányzatát és a vonal indukció mentesítéséhez szükséges terveket. A magyar területre eső hálózatépítés költsége 200.000 Ft. Az indukciómentesítés tanulmányozására a Budapest-zimonyi vasútvonal mentén, Csengődön 850 méter hosszú kísérleti vonalat építettek, és az ott kapott eredmények alapján az áramköröket csavarmenetben vezették és keresztezték. Magyarország volt az első, ahol a távbeszélő vonalat vasút mellé merték elhelyezni. A 262 km hosszú távbeszélő vonalat – melyből 220 km magyar és 42 km osztrák területre esik – 3 mm átmérőjű sziliciumbronz huzallal építették, három kettősvezetékű áramkörrel. A vezetéket külföldről rendelték meg, de az oszlopokat a posta maga telítette. Az építés során a csavaros kialakításnál minden 6. oszlopközben fordult egyet a vezetékcsoport, a keresztezéshez az I. áramkör minden 24.-ik, a II. minden 48.-ik, a harmadik minden 96.-ik oszlopon ismétlődött. A hálózat építése 1889 decemberében készült el és 1890. január 1-én adták át a forgalomnak. Budapesten a vonalak a Gránátos utcai Főposta épületének III. emeletén elhelyezett keresztlemezes váltóra futottak be. Ezen a központon helyi állomásokként, a Főposta távbeszélő állomásain kívül, Baross Gábor miniszternek és néhány nagybanknak, nagykereskedőnek és a gabona- értéktőzsdének az állomásai szerepeltek még.

1890. Puskás Tivadar minden részvényét eladta a Kereskedelmi Banknak, melynek eredményeként már a neve sem szerepelt a cégtáblákon. Ettől kezdve minden idejét és energiáját az új találmánya, a „telefonújság” és a „telefonhírmondó” kidolgozására és megvalósítására fordította, melyet 1892-ben szabadalmaztatott.

Miniszteri rendelet alapján megkezdik a légvezeték hálózatoknak a falitartókról tetőtartókra történő áttelepítését.

1891. Megvalósul a szám szerinti telefonhívás.

1892. Budapest-Berlin távíróvonal üzembehelyezése.

1893. A Pesti Hírlap 1893. február 17-i száma ad hírt a „Telefon Hírmondó” létrejöttéről.

1893. március 16-án Puskás Tivadar meghalt. Sírja a Nemzeti Sírkertben található.

1893-ban újabb négy áramkörrel bővült a Budapest-Bécs távolsági telefon összeköttetés.

1893. december 3-án ünnepélyes keretek között üzembe helyezik a Budapest-Pozsony-Győr-Szeged-Temesvár és Arad közötti távolsági távbeszélő áramköröket.

1896. Dániel Ernő báró, kereskedelemügyi miniszter 81.300/1896. sz. rendeletével felállítja a Posta- és Távírdavezérigazgatóságot. A vezérigazgatóság 1896. június 1-én hét ügyosztállyal alakult meg.

1897. A XVI. törvénycikk alapján a budapesti távbeszélőhálózatot végleg állami kezelésbe veszik.

A sok kis telefonközpontot megszüntetik, helyettük megnyílik a Szerecsen utcai főközpont. Ennek munkálatai során történik az első nagy hálózati rekonstrukciós légvezeték átforgatás.

Dániel Ernő báró, kereskedelemügyi miniszter 1897. évi május 14-én kelt rendeletével felállítja a Budapesti magyar királyi távbeszélő hálózat igazgatóságot.
A földalatti távbeszélő-hálózati rendszerek jobb megismerése céljából 1897-ben két mérnök külföldi tanulmányúton vett részt, melyről hazatérve részletes beszámolóban ismertették a látottakat és az építési rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatokat. A szerzett tapasztalatok alapján hozzá láttak a gyorsan bővülő budapesti telefonhálózat további fejlődéséhez elengedhetetlenül szükségesnek ítélt, hasonló rendszer hazai bevezetésének kidolgozásához. A látottak alapján a földalatti behúzó kábelek elhelyezésére és védelmére a tökéletes védelmet nyújtó és könnyű hozzáférhetőséget biztosító svéd rendszerű tömbcsatorna rendszert vették át, melyet Hultmann svéd mérnök fejlesztett ki és szabadalmaztatott. A tömbcsatorna többnyílású, 1 m hosszú betonelem, melyekből csőszakaszok rakhatók össze és a töréspontjaikon illetve végpontjaikon földalatti kábelaknák épülnek a kábelek behúzásával és szerelésével kapcsolatos munkák elvégzésére. A betontömbök csak egyenes vonalban építhetők, így a töréspontokon és végpontokon minden esetben kábelaknát kell építeni.

1898. Az első, Hultmann féle tömbcsatorna építéssel kapcsolatos tervezői szakhatósági bejárást 1898. április 30-án tartották. A szakasz a Szerecsen utca (ma Paulay Ede utca) 7-9. szám alatti központ épületet és a Gránátos utcai (ma Városház utca) Főposta épületét kötötte össze.
A hálózat építését 1898. október 27-én kezdték el a Szerecsen utca-Váczi krt. (ma Paulay E. u. Bajcsy Zs. u. sarok) sarkánál az első aknagödör kiásásával. A munkálatok nagy ütemben haladtak, mert az év végére 2750 m hosszú, különböző keresztmetszetű tömbcsatorna szakasz épült meg 30 db megszakító aknával.
A Budapesti tömbcsatorna hálózat építésében Melocco Péter, Hirsch Mihály, Kis J. Jenő és Kövér Károly építési vállalkozók vettek részt.

1899. A már megépült alépítmény hálózatba 1899. március 10-én behúzták be az első ólomburkolatú réz erű 208×2/0,8 papír-légűr szigetelésű kábelt. A kábel behúzását és szerelését a kábelgyár végezte.

A Posta megvásárolta a Nagymező utca 54-56. sz. és a Hajós utca 33-35. sz. telkeket 2533 m² területtel az új főközpont céljára. Az építkezés még ebben az évben elkezdődött.

Budapest-London nagytávolságú távíróösszeköttetés üzembe helyezése 1899. december 4-én.
Budapest-Szófia nagytávolságú távíróösszeköttetés üzembe helyezése 1899. december 6-án. Budapest-Szarajevó nagytávolságú távíróösszeköttetés üzembe helyezése 1899. december 16-án.

1901. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter 1901. május hó 3-án kelt rendelete július 1-ével felállítja a „Budapesti távbeszélőhálózat átalakító műszaki vezetőség”-et (1901-1904).

1902. A XVII. ker. Helyőrség és az új Szent János kórház között 2340 méter ólomburkolatú, légűr szigetelésű, 14×2/0,8 légkábelt helyeztek üzembe 1902. március 7-én.

1904. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter 1904. június hó 25-én kelt rendelete július 1-ével felállítja a „Posta és távírda műszaki hivatal”-t (1904-1908). A vezetőség feladata az új és egyetlen főközpontra való alépítmény és kábelhálózat átforgatásának kidolgozása és elvégzése. Ez a központ volt az első, mely CB rendszerben működött és úgy tervezték, hogy végső soron 22.000 előfizető befogadására legyen alkalmas és a többi központ szűnjön meg. Az épület műszaki átadása 1902-ben történt, majd megkezdődött a központ berendezéseinek szerelése.

A mérnöki munka precizitását bizonyítja, hogy 1904. január 5-től április 15-ig sikerrel kapcsolták át a budapesti hálózat 6.300 előfizetőjét az új Teréz főközpontra.

Megkezdik a kábelek elosztóhálózatokban történő alkalmazása, melynek során 80 mm belső átmérőjű, dróthálóval erősített karmantyús csöveket fektetnek le az elosztóhálózatok céljára. Az egy illetve kétcsöves elosztóhálózatokon előregyártott „szekrénykéket” helyeznek el a kábelek behúzásának és a kötések elhelyezésének céljából.

Elkezdődik a Budapest-Hatvan közötti távírókábel építése, melynek során ólomburkolatú, 27×1/1,7 mm érátmérőjű papír-légűr szigetelésű kábelt telepítenek, és, amelyet 1906. február 15-én helyeznek üzembe. Ezt a kábelt, a háború alatti színesfém hiány miatt, a Miskolci távkábel építéséhez 1942-ben felszedték.

1906. Püspökladány vasúti állomása mellett 58.000 m2 területen évi 50.000 db oszlop telítését biztosító fatelítő telepet létesített a Magy. kir. Posta. A terület nagysága biztosította, hogy a telítés előtt és után az oszlopok száradása az előírásoknak megfelelő raktározással történjen. A telepet 1919-ben a megszálló román csapatok teljes egészében leszerelték, a Trianoni szerződés alapján megcsonkított ország oszlopszükségleteinek kielégítésére az újbóli felszerelése már nem mutatkozott gazdaságosnak, ezért a Posta a telepet 1920-ban ideiglenesen, majd 1935-ben véglegesen átengedte a MÁV-nak.

1908. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter 1908. április hó 13-án a 31.088-1908. számú rendeletével felállítja a „Magyar kir. Posta és Távírda Műszaki Felügyelőség”-et (1908-1919). Ennek II. sz. ügyosztálya az „új építések”, melynek alárendelt a Budapesti Távíró- és Távbeszélő Műszaki Felügyelőség egyik csoportja a Kábelfenntartó csoport.

A Magyar Posta műszaki vezetősége érezte először annak szükségességét, hogy a nemzetközi távíró- és távbeszélőösszeköttetések műszaki és kezelési szolgálatát az idegen országokkal egyetértésben, egységes elvek szerint kell rendezni. Kolozsvári Endre műszaki igazgató kezdeményezésére 1908. őszén Budapesten nemzetközi postamérnöki összejövetelt tartottak. Számos értékes szakelőadás hangzott el és megvitatták a nemzetközi vonatkozású kérdéseket. A tárgyalások rendkívül nagy sikerrel zárultak: a Kereskedelemügyi Minisztérium az elhangzott előadások szövegét és a Magyar Posta műszaki berendezéseinek leírását, magyar és francia nyelven, könyv alakban kiadja „A M. KIR. POSTA ÉS TÁVÍRÓ LEGÚJABB MŰSZAKI BERENDEZÉSEI” címen (1908), és elküldi a külföldi igazgatóságoknak. Ez az első magyar postamérnökök kezdeményezte, nemzetközi postamérnöki tanácskozás volt a magja a Bernben (ma Genfben) székelő „Nemzetközi Távközlési Egyesület” (ITU) kereteiben csak jóval később megalakított Távíró-, Távbeszélő és Rádió Nemzetközi Tanácsadó Bizottságoknak: Comité Consultatif Internationale de Télégraphique (CCIT), Comité Consultatif International de Téléphonique (CCIF) (1956-ban a kettő egyesítése urán: Comité Consultatif International Téléphonique et Télégraphique: CCITT, mai nevén ITU-T), Comité Consultatif International des Radiocommunications (CCIR, mai nevén ITU-R).

Az elosztó kábelhálózatban bevezetésre került a multiplex hálózati rendszer. Az első multiplex rendszerek 13×2 eres kábelekkel a Damjanich utcában, az Aranykéz utcában és a Kristóf tér környékén épültek.

1910. Megkezdődik a József telefonközpont építése a Mária Terézia tér 17-19. sz. telken. (ma Horváth Mihály tér 17-19.) Az épület szerkezete 1912-re készül el, a központ szerelése részlegesen 1914-re befejeződik, de a központ véglegesen csak az I. világháború után 1917-ben kerül átadásra.

1911. Az elosztóhálózatok építése során a 80 mm-es csövekről áttérnek a 120 mm-es csövekre.

1912. A Posta- és Távírda Műszaki Hivatal keretében Tersztyánszky Ákos postamérnök vezetésével négy kábelszerelő kerül alkalmazásra: Pákai István, Pátkai József, Radnai Oszkár és Rázmán Dénes, akik később, mint mesterek, szakmai nevelőmunkájukkal a további szerelői szakembergárda szakmai kinevelésében is hatékonyan részt vettek.

1913. A budapesti légvezetékes távbeszélő hálózat április 13-ra virradó reggelre tragikusan megrongálódott. A belváros területén a légvezetékes hálózatok nem bírták a nagy hideg és a zúzmarásodás miatti terhelést, és mintegy 80%-a romokban hevert. Ennek a szomorú eseménynek a hatására a posta vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy elkerülendő, hogy még egyszer ilyen megtörténhessen, a korábbiaknál még nagyobb arányban alépítmény- és behúzó kábelépítést szorgalmaztak.

Az eddigi alépítmény- és kábelhálózatok, valamint építési rendszerek alkalmazását értékelve, azok egységes építési rendszerbe való foglalására a posta mérnökei összeállították „A városi távbeszélő hálózatok földalatti vonalainak tervezésére és építésére vonatkozó műszaki utasítást”, mely 1913-ban jelent meg a posta kiadásában.

1917. Átadásra kerül a József Távbeszélő Központ, az épületben alakítják ki a Nemzetközi központot.

1919. Január 1-ével a 20.539/1918. számú kereskedelemügyi miniszter rendeletével a Felügyelőségből, Budapesti Távíró és Távbeszélő Igazgatóság lesz. Ezen belül Kábelügyosztály alakul két osztállyal: építési és fenntartási osztállyal.

1920 Felállítják az első 6 hónapos „postamérnöki szaktanfolyamot”, melynek első felügyelője Vater József műszaki főigazgató volt.

1922. A Kábelügyosztály az Igazgatóságon belül a Műszaki ügyosztály része lesz.

Új 624×2/0,6 tömör papír szigetelésű kábelek építését vezetik be.

1923. 1923 év végén a tomboló hóvihar következtében az 1913. évihez hasonló légvezetékhálózat rongálódás történt, melynek eredményeként a Posta mérnöki kar új hálózati rekonstrukció kidolgozásába kezdett.

1924. A budapesti hálózat újjáépítése, a nagy hálózati rekonstrukció 1924-ben kezdődött el, és mintegy nyolc évi folyamatos építéssel 1932-ben fejeződött be. Átdolgozták az addigi építési technológiákat, a hálózat felépítését úgy módosították, hogy a nagyszámú légvezeték hálózatokat, kisebb területekre osztották, melyek ezek után jobban és biztonságosabban szolgálták a hálózati struktúrákat és alkalmasak lettek az új kábelanyagok befogadására is.

1925. Megalakul a Távbeszélő Igazgatóságon belül a IV/1. Építési és a IV/2. Fenntartási osztály. Az elsőbe zömével az új építések tartoztak, a második a teljes kábelszereléssel és fenntartással foglalkozott.

1926. A Távbeszélő Igazgatóság megszűnik. A kábelügyek a Vezérigazgatóság 9. Üzemosztályához kerülnek, mint VII/1. és VII/2. csoport.

624×2 újtípusú nagyelosztó szerelése a Városparancsnokság épületében a Veres Pálné utca 1. sz. épületben.

1926-1929. A Budapest-Bécs, Budapest-Szeged közötti távkábelek építése.

1927. A Budapest-Bécs távkábel üzembe helyezése 1927. augusztus 15.

1928. A Krisztina automata központ átadása 1928. április 28-án.

1929. Újra létrejött a Budapesti Távíró és Távbeszélő Igazgatóság, ahol a kábelügyek az 5/1. Építési, 5/2. Szerelési és 5/3. Ipari csoportokhoz tartoztak. Az üzem telephelye a Budapest IX. kerületi Páva utcában volt.

Bevezetésre került az azbesztcement csövek és szekrények építése.

1932. A József főközpont és mellékközpontjainak megépítésével befejeződött Budapest távbeszélő központjainak automatizálása.

1933. A kisforgalmú előfizetők részére a városi forgalomban bevezették az „ikerállomást”, melyet véglegesen 1997-ben szüntettek meg.

1936. A M. Kir. Postavezérigazgatóság Dunaföldvár és Solt között egy folyamkábel lefektetését rendelte el, melyet a Siemens-Schuckert művek készített. A fektetés előmunkálatai úgy Dunaföldváron, mint Solton 1936. október 20-án és 21-én az árkok kitűzésével és a jelzőoszlopok állításával kezdődtek meg. E napokban történt Budapesten a forgózsámoly felerősítéshez szükséges alapépítmény elkészítése az uszályban, a zsámoly felerősítése, a kábeldob behelyezése és végül a fék felszerelése. A 2 vonalmester, 2 vonalfelvigyázó és 50 távírda munkásból álló munkáscsapat október 22-én ásta meg a solti oldalon a 115 m, a dunaföldvári oldalon pedig a 243 m hosszú árkokat a szükséges lekötő harántárkokkal együtt. Ugyanezen a napon indult este 21 órakor Budapestről Dunaföldvárra a fenti módon előkészített uszály, melyet a Venus nevű gőzös vontatott. Október 23-án történt a kábel lefektetése a mederbe a solti oldalról indulva a dunaföldvári oldal felé. Egy 20 percig tartó próbamenet után 8 óra 30 perckor kezdődött a kábel kihúzása és a megásott árokba való fektetése. A mederbe való fektetés 10 óra 10 perctől 10 óra 30 percig tartott, és már 11 óra 10 percre a dunaföldvári oldalon is megtörtént az árokba fektetés, bekötés és betemetés. November 10, 11 és 12-én történt az elosztó beépítése, a kábel kifejtése és bekötése. A teljes kábelhossz 1050 m.

Budapesten az ikerállomások szaporodása miatt áttértek a hatjegyű hívószámok alkalmazására.

1938. Szeptember 17-én Pápán nyílt meg az első rotary 7DU típusú automata távbeszélő központ.

1939. Miskolcon Ericsson gyártmányú, AGF típusú, automata távbeszélőközpont épült.
Budapesten elsőként létesült 7A2 típusú központ, az Erzsébet központ.

1940. Megalakul a Kábelhivatal, a Budapesti Távíró- és Távbeszélő Igazgatóság felügyelete alatt. Központja a XI. ker. Vásárhelyi Pál u. 4-6 alatt volt. Az építési részlegek a Budapest IX. ker. Bajtárs utcai telephelyre költöztek.

1943. Megépült a Budapest-Miskolc közötti vivőfrekvenciás, kettős szimmetrikus (A-B) távkábel, melyet 1944 elején helyeznek üzembe. Az összeköttetés egyes szakaszaiban alumínium érszerkezettel készült kábelek épültek be.

1947. Posta Kábelhivatal elnevezéssel központi hivatal szerveződött. A szerelési részleg a Budapest IX. ker. Dandár utcai telephelyre költözött.

1951. A Budapesti Cementipari Művektől (BUCEM-től) megvásárlásra került a Dunakeszi betonelemgyártó telep (Dunakeszi, Rév utca 29), mely a hálózatépítéshez szükséges betonelemeket gyártotta.

Postai Hálózatépítő Üzemi Vállalatok alakultak (április 1-én a Népgazdasági Tanács határozata alapján, Budapest, Debrecen, Miskolc, Pécs, Sopron és Szeged székhellyel.)

1952. Megalakult a Posta Kábelépítő Üzemi Vállalat (1952.01.01.)

1953. A Posta Légvezeték- és Kábelépítő Vállalat megalakulása. POLÉKÁV. 1953.01.01-1954.10.01 Központ: Benczúr utca, Váci utca.

1954. Műszaki Hálózatépítő Üzem létrehozása 1954.10.01.

Február 20-án kezdte meg működését Miskolcon az egyetlen vidéki 7A2 típusú távbeszélőközpont (vidéki városokban a 7DU rendszer terjedt el.)

Október 01.: a 113-11/1954. postatitk. számú vezérigazgatói utasítás alapján megalakul a Posta Központi Kábelüzem, PKK.
Telephelyek: Központ: Budapest V. ker. Guszev utca 24. (1957-től 1972-ig)
Építés: Budapest IX. ker. Bajtárs utca 1-3. (1972-ig)
Szerelés: Budapest IX. ker. Dandár utca 9-13. (1972-ig)
Betonelemgyártó üzem: Dunakeszi, Rév utca 29.
Lóállomás: Hungária krt.
Kábelüzemi Igazgatók: Földvári Jenő üzemvezető (1953)
Dedek Lajos igazgató (1953-1954)
Gazsi Nándor igazgató (1956)
Koczina Gyula igazgató (….-1968)
Csáki László igazgató (1968-1977)
Szöllősi János igazgató (1977-1985)
Szirbek Róbert igazgató (1985-1986)

1955. A Dunakeszi betonelemgyártó üzemben megkezdődik az újtípusú betoncsatorna egységek (II, III, IV, 100 és 125 mm-es nyílású) kézi gyártása.

1957. A Magyar Posta a Morse-rendszerű távírók működését megszüntette.

1960. A Villamos Állomásszerelő Vállalat-tól (VÁV) átvételre került a távkábelszerelők fele, a másik felét a MÁV-hoz irányították.

A Dunakeszi betonelemgyárban munkába állították a Prinzing és Rimas gyártmányú gépi csőverő gépeket.

1962. Augusztus 8-án üzembe helyezték a 7A2 típusú Ferenc távbeszélőközpontot.

1964. Az MN 6050 katonai alakulat alkalmazása a postánál hálózatépítési célokra.
Az utolsó XVIII-as tömbcsatorna hálózat építése a Kiscelli úton.
Átszervezték az üzemet, az Építési Üzemvezetőségből Főmérnökség lett.

1969. Megkezdődött a Budapest-Győr közötti, új, 4 csöves kiskoaxiális távkábel hálózat építése.

A Budapest-Bécs közötti távkábel T-6-os kiskoaxiális folyamkábel fektetése Budapesten a Duna medrébe a Petőfi híd északi oldalánál a Bertalan u.-Gálya u. vonalában 1969. december 19-én.

A fenntartás elkerült a Posta Központi Kábelüzemtől, létrejött a Kábelfenntartó Üzem (KFÜ).

1971. Megkezdődik a kísérleti műanyagcsöves elosztóhálózatok építése.

1972. Technológiai váltás a betoncsöves alépítmény építésről a műanyagcsöves építésre.

1972-ben a Deák téri evangélikus templom melletti járdában a 2-es Metro vonal Deák téri állomásának földfeletti kialakításával kapcsolatos átalakításoknál létesült az első 48 nyílású 90/2-es PVC/T csöves alépítmény hálózat 33,7 méter hosszban, két akna között. A 48 nyílású csőszakasz 2,0 méter mélységben 10 cm-es betonlemezre épült, 8 cső széles, 6 cső magas kialakítással, fésűbe rendezve, homokágyazatban, és a tetején 10 cm vastag védő betonlemez lefedéssel. A csőtömb befoglaló mérete 99×69 cm, a kiásott munkaárok 120 cm széles volt, melyet vízszintes állású zárt rendszerű vaspallókkal dúcoltak, és középorsóval támasztottak meg. A kiviteli tervet a POTI készítette, a kivitelezést a Posta Központi Kábelüzem végezte.

Átadásra kerül a Posta Központi Kábelüzem új telephelye a Budapest X. ker. Fogadó utca 4. sz. alatt, az új központi telephelyen együtt van a központi szervezet, az építés és szerelés is.

1975. Az első vazelin-töltésű kábelek gyártása és beépítése.
A helyi kábelek területén a tömör PE érszigetelésű és PE köpenyű kábelek fejlesztése tovább folytatódott és az 1968-as év végére megjelentek az első, 3×4 – 104×4 keresztmetszetű 0,4, 0,6 és 0,8 mm vezető átmérőjű behúzó, páncélos és erősáramú befolyásolás ellen védett, úgynevezett jó védőtényezőjű kábelek. Ezeknek a kábeleknek a hosszirányú vízzárásuk kedvezőtlenebb volt, mint a papírszigetelésű kábeleké, ezért nem terjedtek el. Egy papírszigetelésű kábel köpenysérülési helyén a bejutó víz terjedését a nedvszívó papír duzzadása gátolja, viszont a tömör PE szigetelésű erek között a nedvesség gyorsan tud terjedni, és az áramlásnak csak a lejtési viszonyok változása szab határt. A hosszirányú vízzárás megoldására nagyarányú kutató- fejlesztő munka folyt világszerte. Végül is a megoldást az angol G. A. Dodd mérnök 1964-ben bejelentett szabadalma jelentette, melynél az erek közötti teret vazelinnel (petrolzselé) töltötték ki a vízzárás biztosítására. Annak érdekében, hogy az E = 1 dielektromos álladójú levegő helyét elfoglaló E = 2,3 dielektromos állandójú vazelinnek az üzemkapacitás értékét növelő hatását ellensúlyozzák, a vezetőket E = 1,5 dielektromos állandójú, habosított PE-el kellett szigetelni az E = 2,3 dielektromos állandójú, tömör PE szigetelés helyett. A kábelek szerkezetében is történt változás, mert a vazelintöltésű kábelek pászmás kivitelűek a korábban használt koszorús szerkezetek helyett.
Magyarországon az első vazelintöltésű kábelek gyártása csak 1975-ben valósult meg, amikor is az MKM-nek sikerült az OMFB nagyarányú anyagi támogatásával és a Posta együttműködésével nyugati vállalatoktól gyártó gépsort beszerezni.

1976. Új típusú megszakító szekrények kerültek alkalmazásra „B” és „C” jelöléssel

1978. A Posta Központi Kábelüzemnél Kábelüzemi Híradó címmel negyedévenként üzemi újság jelent meg az aktuális üzemi életét és feladatait bemutató tartalommal.

A főközpontok között a trönkhálózat bővítésére vezették be először a PCM (impulzus-kódmodulációs) technikát.

1979. Kőbánya-Újhegyen helyezték üzembe az első kihelyezett, ún. konténerközpontot, amelynek anyaközpontja a Teréz ARF 102 típusú központ volt.

1980. Új típusú, vasalt szerkezetű járdai és úttesti terhelésű kábelaknák kerültek bevezetésre A1, A2, A3, A4 és A5 jelöléssel.

Új típusú, vasalt szerkezetű járdai terhelésű szekrények kerültek bevezetésre Sz1, Sz2, Sz3 és Sz4 jelöléssel.

Az alépítményi törzshálózatban bevezetésre került az alaphossz fogalma, amelynek értéke az 1830 méteres csévemező 1/8-a, azaz 228,75 méter, melynek meghatározásakor a nagyegységű kábelek gyártási hosszát is figyelembe vették. Ennek alapján minden második akna átlagos távolsága a csőgeometriát is figyelembe véve 210 és 215 méter között lett megtervezve. A nagyegységű kábelek gyártási hossza 240 méterben lett szabályozva.

1981. Az Elnöki Tanács 1981. évi 15. számú törvényerejű rendelete lehetővé tette a „gazdasági munkaközösségek (GMK)” létrejöttét, mely 1982. január 1-vel lépett életbe. A vállalati gazdasági munkaközösségek (VGMK) 1987 évtől jöhettek létre.

GMK alvállalkozók foglalkoztatása a Posta Központi Kábelüzemnél.

1983. Elkezdődött a Belváros és a József központok között az ún. ODÁR I. rendszer megvalósítása.
A francia Thomson csoportba tartozó vállalatokkal, az LTT-vel és a CIT Alcatel céggel a József és a Belváros központok között 2,205 km hosszban tervezett átkérő kábel szállításáról sikerült szerződést kötni. Ennek alapján Párizsban, 1982-ben megkezdődhettek az átvételi mérések, majd francia közreműködéssel az 1983-84-es években a kábel behúzása és szerelése is megtörtént. A végberendezéseket szintén a Thomson cég szállította, melyeket a próbaüzem után leszereltek. A Francia tapasztalatok alapján a helyi alépítményhálózatok figyelembe vételével LPE béléscsövek kerültek elhelyezésre az alépítményi csőszakaszokba, ez képezte az alapját a későbbiekben bevezetésre kerülő optikai kábelhálózatok építésére vonatkozó technológiai utasításnak. A kiépített vonalon csak később, 1986-ban került üzembe egy 480 csatornás PCM rendszer.

Megjelenik a „70 éves a Kábelüzem” c. könyv.

1984. Elindul a József és a Ferenc központok között az ún. ODÁR II. projekt.
A második rendszer az Ericsson céggel kötött szerződés alapján már gyorsabban készült el, mint az ODÁR I. A József és a Ferenc központokat összekötő, mintegy 5862 m hosszú átkérő kábelszakaszra vonatkozó átviteli mérési munkálatok 1984-ben kezdődtek meg Stockholmban. Ennek eredményeként a kábel behúzása, szerelése majd a 480 csatornás PCM rendszer üzembeállítása 1986-ban befejeződött.

1985. Az első hazai optikai távkábel szakasz megépítése Tata-Almásfüzitő-Komárom között, 12 szálas multimódusú, fém páncélzattal ellátott, közvetlen földbe fektetett kábellel.

1986. A Posta Központi Kábelüzem, a Posta Magasépítési Üzem és a Budapesti Hálózatépítő Üzem egyesítéséből létrejött a Posta Építési Üzem. (1986. 01. 01.-1989. 12. 29.)
Rövidített elnevezése: PÉÜ
Igazgató: Szirbek Róbert

Március 24-én átadták az új Városmajor távbeszélő központot.

1988. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény lehetővé tette a különböző gazdasági társasági formák (BT, KFT, RT.) megalakítását.

1989. A Posta Építési Üzemből létrejött az Első Magyar Telefonkábel Kft. (1989.12.29. – 1997.11.01)
Rövidített elnevezése: EMTEL Kft.
Igazgatók: Szirbek Róbert (1990-1993)
Csapó Attila (1993-1997)
Száray Lóránt (1997-)

Február 27-én adták át Szombathelyen az ország első tárolt program vezérlésű (TPV) elektronikus távbeszélő központját. Az ADS (Austrian Digital Switching System) típusú központot az Austria Telecommunication G.m.b.H. cég szállította.

Március 7-én, a Nemzetközi Távhívó Központban egy, az Ericsson Telecom által szállított AXE-10 (Automatic Cross-Connection Equipment) típusú központot helyeztek üzembe

Szeptember 2-tól Budapesten a telefonszámok hétjegyűre változtak.

Szeptember 21-én a Belföldi Távhívó Központban ADS típusú központot helyeztek üzembe.

1990. A Magyar Posta 1990. január 1-jétől három részre oszlott. Megalakult a Magyar Távközlési Vállalat (MATÁV), a Magyar Műsorszóró Vállalat (Antenna Hungária) és a Magyar Posta Vállalat, melyek önálló, független vállalatként működtek tovább.

Az MN 6050 alakulat hálózatépítési tevékenységének utolsó éve.

Megkezdte szolgáltatását a Westel Rádiótelefon Kft. Az NMT (Nordic Mobile Telephone) rendszerű analóg hálózat a 450 MHz-es frekvencián működött.

1991. A Matáv Magyar Távközlési Rt. 1991. december 31-én alakult meg, az 1990-ben létrejött önálló távközlési vállalat jogutódjaként. A társaság 1993 végéig 100%-os állami tulajdonban maradt.

Átadásra került a EMTEL Kft. Fogadó utcai telephelyén az új irodaház.

1993. 1993. július 1-jén hatályba lépett a „Távközlési törvény (A távközlésről szóló 1992. évi LXXII törvény).

A törvény hatálybalépésével az 1993-as év közepén lehetőség nyílt a Matáv privatizációs pályázatának kiírására, amely az országos távbeszélő koncessziós jog megszerzésére és a Matáv részvényeinek a megvásárlására egyaránt vonatkozott. A privatizáció eredményeként 1993. december 22.-én megkötött szerződések alapján a Deutsche Telekom és az Ameritech International távközlési vállalatokból álló MagyarCom konzorcium – 875 millió dolláros vételár ellenében – a Matávra kötelezően átruházott országos telefonkoncessziónak és a megnövelt alaptőke 30,1%-ának a tulajdonosává vált.
Az 1995-ös szerződés alapján a MagyarCom a Matáv többségi tulajdonosává vált, a konzorciumot alkotó két vállalat tulajdonrésze 67,3%-ra emelkedett. Az 1997-es évben a Deutsche Telekom vált többségi tulajdonossá, a Matáv részvények 26,31%-át tőzsdei forgalomba hozták. Az ÁPV Rt. 1999-ben értékesítette a magyar állam utolsó 5,75%-os részvénycsomagját, de továbbra is rendelkezett az aranyrészvénnyel.

Budapesten az István központban üzembe helyezték a legújabb, Siemens EWSD típusú (Elektronisch Wahl-System Digitalisch) elektronikus távbeszélő központot.

1994. A területi távközlési koncessziós pályázatok eredményének kihirdetésekor, 1994. februárjában 12 telefontársaság jött létre (Déltáv, EmiTel, Monortel, Jász-Tel, HUGAROTEL, DUNATEL, Kelet-Nógrád-Com, Pápatel, Rába-Com, Egom-Com, Kisduna-Com, BakonyTel).

Budapesten megépítették az új Erzsébet központot, amelybe szintén EWSD berendezéseket telepítettek.
Két új mobil-szolgáltató kezdte meg működését a 900 MHz-es frekvencián, a Pannon GSM Távközlési Rt., és a Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt.

1995. A telefonigények gyorsabb kielégítése érdekében bevezetik a PCM2, majd később a PCM4 és PCM 11 berendezéseket.

1996. Megindult az internet szolgáltatás Magyarországon.

1997. Megalakult a MATÁVline Távközlési Hálózatépítő és Szerelő Korlátolt felelősségű Társaság.
1997.11.01. – 2000.11.27.)
Rövidített elnevezése: MATÁVline Kft.
Igazgatók: Száray Lóránt
Gencsy Péter

Elkészült az Erzsébet központ átterhelése az új Erzsébet Kp. épület központjára.

1998. A Zugló központ ikerállomásainak megszüntetése.

1999. Az utolsó rotary központ leszerelése a József központban 1999. január 13-án.

A Vodafone kiépítette az 1800 MHz-es tartományban működő GSM/DCS1800) rendszerű hálózatát.

2000. Megalakult a TELARIS Távközlési Hálózattervező, Építő és Szerelő Korlátolt Felelősségű Társaság. (2000.11.27. – 2002.03.14.)
Rövidített elnevezése: TELARIS Kft.
Igazgatók: Bakos János
Jánoskuti Sándor
2002. 03. 14.-étől felszámolás alatt.

A Teréz központ rendezőjének áttelepítése a földszintről az első emeletre, új, emeletes kábelistoly kialakításával.

2002. 2002. június 5.-én ünnepélyesen kikapcsolták az utolsó közforgalmú telexközpontot.

2005. A legutolsó analóg központ kikapcsolása 2005. december 19-én Miskolcon történt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.