Első fényvezető hírközlő kábel építése Budapesten

30 évvel ezelőtt történt az első fényvezető hírközlő kábel építése Budapesten, a József és Belváros központok között

A fokozatosan növekvő távbeszélő forgalom lebonyolítására használt telefonhálózatok áteresztő képességének egyik gyenge pontja a budapesti távbeszélő főközpontok közötti trunkhálózati (átkérő=összekötő) kábelhálózatok keresztmetszete, és időnként minősége volt. Ezek növelése a hagyományos módon, új kábelek behúzásával már csak az alépítmény hálózatok bővítésével lett volna elérhető, melynek költségei miatt új megoldásokat kellett keresnie a Magyar Posta szakembereinek. Az akkori lehetőségek a PCM (Pulse Code Modulation, impulzus-kódmoduláció) technológia felé fordították a figyelmet, melyet külföldön már használtak s melynek eredményeként 1978-ban a főközpontok közötti trunkhálózatok áteresztő képességének bővítésére megépült az első olyan kábelhálózat melynek végein 480 csatornás PCM végberendezések üzemeltek. A PCM technológia 1994-től az előfizetői hálózatokban is megjelent, amikor is PCM 2, majd PCM4 és később PCM 11 berendezések kerültek használatba. A távtáplálásuk a kábelen keresztül történt 144 voltos tápáram használatával. Ezekre a kábelekre a „Vigyázz Távtáplált” feliratú figyelmeztető táblák is elhelyezésre kerültek a megszakító létesítményekben, és a központok istolyaiban (kábelfogadó, átmeneti kötések elhelyezésére szolgáló pince, vagy földszinti helység) egyaránt.

A fényvezető szálaknak a hírközlésben történő alkalmazására laboratóriumi körülmények között 1966-ban kezdődtek kísérletek a Brit Posta és a Bell Laboratórium megbízásából az amerikai Corning Glass Works-nél. A többéves kísérletezés után 1970-ben sikerült olyan üvegszálat előállítani, mely kábelgyártásra is alkalmas volt és a szálak csillapítása is elérte azt a szintet, melynek eredményeként a hírközlési berendezéseket gyártó vállalatok is bekapcsolódtak a fejlesztésbe. A piaci verseny eredményeként a végberendezéseket gyártó vállalatoknak köszönhetően 1980-ban már számos fejlett országban létesültek kísérleti fényvezető kábeles összeköttetések.

A Magyar Posta szakemberinek figyelme is e technológia felé fordult, amikor is 1976-ban önálló kutatási feladatként a Posta Kísérleti Intézet a hazai híradástechnikai ipart is bevonva elindította a hazai Optikai Digitális Átviteli Rendszer (ODÁR) közös fejlesztésű programját.
Az eredeti program alapján két budapesti telefonközpont között egy 6 optikai szálat tartalmazó kábel elhelyezését tűzték ki célul, melyből 2 szál postai kutatások céljára, 2 szál egy 480 csatornás átviteli rendszer üzemeltetésére, 2 szál a hazai híradástechnikai ipar fejlesztés-kísérletezéséhez, 2 szál tartalékként került kijelölésre. A kísérleti hálózat kiépítéséhez az OMFB(Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) 23 millió forintot biztosított, mely a kábel és végberendezés árainak folyamatos csökkenéséből adódóan a tervezett építés idejére oly kedvező volt, hogy az további kábelszakasz megépítésére a hozzátartozó végberendezésekkel, valamint optikai műszerek beszerzése is lehetőséget adott.
A hálózatépítés megvalósítását a Magyar Posta Fejlesztéspolitikai osztálya irányította. A téma felelőse a Posta Kísérleti Intézet (PKI), a kísérleti szakaszok átviteltechnikai és nyomvonaltervét a Posta Tervező Intézet (POTI), a létesítéssel kapcsolatos hitelügyek és beruházásjellegű feladatokat a POSTABER, a hálózat fenntartás jellegű munkákat a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság, a megvalósítás – hálózat előkészítés, kábelbehúzás, kábelszerelés és átviteltechnikai mérések – a Posta Központi Kábelüzem (PKKÜ) feladata ként lettek meghatározva. Az első kísérleti fényvezető kábelszakaszként a József – Belváros központok között összeköttetést jelölték ki..
A Magyar Posta és a francia LTT cég (Lignes Telegraphuiwues et Telephoniques, Paris-Comflans Sainte Honorine) közötti 1982-es kedvező kimenetelű tárgyalások eredményeként, a tervezett hálózatlétesítés megkezdését a tárgyaló felek 1983. szeptember 5-re tűzték ki. A POTI a nyomvonalszakasz tervét a csőnyílás kijelöléssel együtt ugyan már 1981 márciusára elkészítette, de a megvalósítás idejére, 1983-ra a nyílásfoglaltság egyes szakaszokon megváltozott, melyre nézve a tervet módosítani kellett. További változás volt, hogy a fenntartás jellegű munkákat a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság kapacitáshiány miatt a kért időre nem tudta elkészíteni, ezért ezek a feladatok is a Kábelüzemre hárultak. A kábel elhelyezéséhez szükséges előkészületeket – iszapeltávolítás, csőnyílás szabadítás, LPE32 védőcső behúzás, behúzó segédkötelek elhelyezése, kábelrögzítő bilincsek felhelyezése, gégecsövek felszerelése – a Kábelüzem 1983. augusztus 15-re befejezte. Ennek jelzéseként a francia LTT cég képviselői és a Magyar Posta szakemberei szeptember 6-án egyeztető tárgyalást tartottak, melynek eredményeként szeptember 7-én a francia építésvezető irányítása alatt a József központban a PCM helyiség és a kábelistoly között a belsőtéri szerkezetű kábel felszerelésre került, valamint az első kábelszakasz behúzása is megtörtént 648,0 méter kábelhosszban. A vonali szakaszon a kábel kézi erővel került behúzva az előre behúzott segédkötelek segítségével. A kábelbehúzás koordinálása, irányítása rádiótelefonok segítségével történt, azaz minden megszakító létesítményben állt egy-egy dolgozó aki kézzel húzta a kábelt, illetve biztosította a szinkronizált továbbítást.
A második kábelszakasz szeptember 8-án került behúzásra 744,0 méter hosszban. A harmadik kábelszakasz behúzására 622,0 méter hosszban szeptember 9-én került sor, melynek utolsó 60 méteres szakaszának behúzásához használták a franciák által hozott elektronikus csörlőt is, mely vezérlő és kiértékelő berendezéssel (diagrammkiíróval) rendelkezett. A vonali kábelek elhelyezését követően az aknákban megtörtént a rögzítésük, a már korábban elhelyezett bilincsekben és felkerültek a műanyag kábelvédő gégecsövekre a kábelnévtáblák és a „Vigyázat Lézerveszély” feliratú figyelmeztető táblák is.
A behúzott kábelszakaszokat a LTT cég szakemberei a saját mérőműszereiken a Posta Kísérleti Intézet szakembereivel közösen lemérték, majd jegyzőkönyvileg rögzítésre kerültek az értékek, melynek eredményeként a kábelhálózat szerelésre alkalmas minősítést kapott.. A kábelek szerelésénél Kábelüzem kijelölt szerelői segítettek, az optikai szálak kötését francia mérnök készítette CABELOPTIK gyártmányú szálhegesztő segítségével. A szálhegesztések minőségét méréssel ellenőrizték, melynek értéke a 0,6 dB csillapítás alattinak kellett lennie. Ha ezt az értéket nem érte el, újra kellett kötni. A kábelkötések Felten TK típusú kötéslezáróval kerültek lezárásra, majd egyedileg gyártott tartószerelvényekre kerültek elhelyezésre. A teljes szakasz szerelését követően került sor a végmérésre, mely a kábel elektromos paraméterek szerinti megfelelősségét bizonyította.
Ezzel Magyarországon kezdetét vette egy új építési és szerelési technológia bevezetése a vezetékes hírközlés történetében, melynek kidolgozása, alkalmazástechnikai felkészülése és kivitelezése a Posta Központi Kábelüzemre hárult.
A megállapodás alapján a végberendezések szállítását a francia cég csak 1985-re tudta vállalni, a fenálló COCOM korlátozások miatt. Eddig az időpontig a kábelt a közös kutatási program alapján a Posta Kísérleti Intézet, a Távközlési Kutató Intézet és a Telefongyár használta.
A megépült kábelszakaszra 1986-ban egy 480 csatornás PCM berendezés került telepítésre.