Az első Budapest-Bécs távbeszélő áramkörök építése

125 évvel ezelőtt vette kezdetét az első Budapest-Bécs közötti távolsági távbeszélő áramkörök építése

Az 1880-as évek végének gazdasági és kereskedelmi fejlődésével egyre nagyobb igény jelentkezett a kereskedő és iparos körökben, hogy Budapest és Bécs között közvetlen távbeszélő összeköttetés létesüljön.
A távbeszélővonal tervezésével Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter Kolozsvári Endre és Balla Pál főmérnököket bízta meg, akik Németországban és Svájcban tanulmányozták a működő távolsági hálózatokat és az ott szerzett tapasztalatok alapján készítették el az áramkörök építési tervét, költségelőirányzatát és a vonal indukció mentesítéséhez szükséges terveket. Az indukciómentesítés tanulmányozására a Budapest-zimonyi vasútvonal mentén, Csengődön 850 m hosszú kísérleti vonalat építettek és az ott kapott eredmények alapján a tervezett áramköröket csavarmenetben vezették és keresztezték. A tervezett 262 km hosszú távbeszélő vonalat, melyből 220 km magyar és 42 km osztrák területre esett 3 mm átmérőjű szilíciumbronz huzallal építették három kettősvezetékű áramkörrel a Duna jobb partján a távíró vonal mellett. Az oszlopokon a vezetékeket a legnagyobb méretű horganyzott csavarostartóvasakra erősített kettős búrájú szigetelőkre erősítették. Az építéshez szükséges 87.000 kg 3 mm-es és 650 kg 1,25 mm-es szilíciumbronz vezetékeket külföldről rendelték meg, melyet a Felten és Guilleaume Rajna melletti mühlheimi gyára szállította, a 4.500 db oszlopot a posta maga készítette és telítette. A vezetékcsoport csavaros vezetésnél minden 6. oszlop közben egy fordulatot tett a vezetékcsoport. A keresztezés az első áramkörnél minden 24. a másodiknál minden 48., a harmadiknál minden 96. oszlopon ismétlődött.
Az elkészült terv alapján a ráfordítandó költségek összegét a minisztertanács 1889. június 13-án kelt határozatával hagyta jóvá, mely alapján Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter a munkálatok anyagát felterjesztette I. Ferenc József osztrák császárhoz és magyar királyhoz, melyben annak a jóváhagyását kérte. A király 1889. augusztus 24-i keltezéssel hagyta jóvá a felterjesztést. A kivitelezés ezt követően kezdődött és a teljes vonalszakasz építése 1889 decemberében készült el és 1890. január 1-én adták át a forgalomnak. Magyarország volt az első, ahol a távbeszélő vonalat vasút mellé merték elhelyezni. Budapesten a vonalak a Gránátos utcai Főposta épületének III. emeletén elhelyezett központ keresztlemezes váltóira futottak be. Ezen a központon helyi állomásokként a Főposta távbeszélő állomásain kívül Baross Gábor miniszternek és néhány nagybanknak, nagykereskedőnek és a gabona- értéktőzsdének az állomásai szerepeltek még.
A Puskás Tivadar vezetette „Budapesti távbeszélő hálózat bérleti vállalata” által üzemeltetett városi telefonhálózat állomásai a helyközi forgalomban először nem vehettek részt. Ezért a közönség szolgálatára a Posta néhány helyi állomást szereltetett fel, melyekről közvetlenül lehetett a helyközi vonalakon beszélni. Ezek voltak a helyközi bérlő állomások. Csak a városi hálózat állami kézbevételekor (1897) nyitották meg a helyközi forgalmat a helyi előfizetők részére, amikor a Szerecsen utcai központot üzembe helyezték, és ide telepítették át a nemzetközi központot is.
Tisztelet az elődöknek e hatalmas feladat ilyen rövid idő alatti elvégezéséért.